őrmester

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

őr +‎ mester

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøːrmɛʃtɛr]
  • Hyphenation: őr‧mes‧ter

Noun[edit]

őrmester ‎(plural őrmesterek)

  1. sergeant

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative őrmester őrmesterek
accusative őrmestert őrmestereket
dative őrmesternek őrmestereknek
instrumental őrmesterrel őrmesterekkel
causal-final őrmesterért őrmesterekért
translative őrmesterré őrmesterekké
terminative őrmesterig őrmesterekig
essive-formal őrmesterként őrmesterekként
essive-modal
inessive őrmesterben őrmesterekben
superessive őrmesteren őrmestereken
adessive őrmesternél őrmestereknél
illative őrmesterbe őrmesterekbe
sublative őrmesterre őrmesterekre
allative őrmesterhez őrmesterekhez
elative őrmesterből őrmesterekből
delative őrmesterről őrmesterekről
ablative őrmestertől őrmesterektől
Possessive forms of őrmester
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. őrmesterem őrmestereim
2nd person sing. őrmestered őrmestereid
3rd person sing. őrmestere őrmesterei
1st person plural őrmesterünk őrmestereink
2nd person plural őrmesteretek őrmestereitek
3rd person plural őrmesterük őrmestereik