őskor

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ős +‎ kor

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈøːʃkor]
  • Hyphenation: ős‧kor

Noun[edit]

őskor ‎(plural őskorok)

  1. prehistory

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative őskor őskorok
accusative őskort őskorokat
dative őskornak őskoroknak
instrumental őskorral őskorokkal
causal-final őskorért őskorokért
translative őskorrá őskorokká
terminative őskorig őskorokig
essive-formal őskorként őskorokként
essive-modal
inessive őskorban őskorokban
superessive őskoron őskorokon
adessive őskornál őskoroknál
illative őskorba őskorokba
sublative őskorra őskorokra
allative őskorhoz őskorokhoz
elative őskorból őskorokból
delative őskorról őskorokról
ablative őskortól őskoroktól
Possessive forms of őskor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. őskorom őskoraim
2nd person sing. őskorod őskoraid
3rd person sing. őskora őskorai
1st person plural őskorunk őskoraink
2nd person plural őskorotok őskoraitok
3rd person plural őskoruk őskoraik

Derived terms[edit]