kutyakölyök

Hungarian

Etymology

kutya +‎ kölyök

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkucɒkøjøk]
• Hyphenation: ku‧tya‧kö‧lyök

Noun

kutyakölyök

1. puppy (young dog)

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kutyakölyök	kutyakölykök
accusative	kutyakölyköt	kutyakölyköket
dative	kutyakölyöknek	kutyakölyköknek
instrumental	kutyakölyökkel	kutyakölykökkel
causal-final	kutyakölyökért	kutyakölykökért
translative	kutyakölyökké	kutyakölykökké
terminative	kutyakölyökig	kutyakölykökig
essive-formal	kutyakölyökként	kutyakölykökként
essive-modal	—	—
inessive	kutyakölyökben	kutyakölykökben
superessive	kutyakölykön	kutyakölykökön
adessive	kutyakölyöknél	kutyakölyköknél
illative	kutyakölyökbe	kutyakölykökbe
sublative	kutyakölyökre	kutyakölykökre
allative	kutyakölyökhöz	kutyakölykökhöz
elative	kutyakölyökből	kutyakölykökből
delative	kutyakölyökről	kutyakölykökről
ablative	kutyakölyöktől	kutyakölyköktől
non-attributive possessive - singular	kutyakölyöké	kutyakölyköké
non-attributive possessive - plural	kutyakölyökéi	kutyakölykökéi

Possessive forms of kutyakölyök
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kutyakölyköm	kutyakölykeim
2nd person sing.	kutyakölyköd	kutyakölykeid
3rd person sing.	kutyakölyke	kutyakölykei
1st person plural	kutyakölykünk	kutyakölykeink
2nd person plural	kutyakölykötök	kutyakölykeitek
3rd person plural	kutyakölykük	kutyakölykeik

Further reading

• kutyakölyök in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN