íztelen
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]íz (“flavour”) + -telen (“-less, without”)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]íztelen (comparative íztelenebb, superlative legíztelenebb)
- tasteless (having no flavour)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | íztelen | íztelenek |
accusative | íztelent | ízteleneket |
dative | íztelennek | ízteleneknek |
instrumental | íztelennel | íztelenekkel |
causal-final | íztelenért | íztelenekért |
translative | íztelenné | íztelenekké |
terminative | íztelenig | íztelenekig |
essive-formal | íztelenként | íztelenekként |
essive-modal | íztelenül | — |
inessive | íztelenben | íztelenekben |
superessive | íztelenen | ízteleneken |
adessive | íztelennél | ízteleneknél |
illative | íztelenbe | íztelenekbe |
sublative | íztelenre | íztelenekre |
allative | íztelenhez | íztelenekhez |
elative | íztelenből | íztelenekből |
delative | íztelenről | íztelenekről |
ablative | íztelentől | íztelenektől |
non-attributive possessive - singular |
íztelené | ízteleneké |
non-attributive possessive - plural |
íztelenéi | íztelenekéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- íztelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN