életöröm

Hungarian

Etymology

élet (“life”) +‎ öröm (“joy”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːlɛtørøm]
• Hyphenation: élet‧öröm
• Rhymes: -øm

Noun

életöröm (usually uncountable, plural életörömök)

1. joie de vivre
2. zest for life

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	életöröm	életörömök
accusative	életörömöt	életörömöket
dative	életörömnek	életörömöknek
instrumental	életörömmel	életörömökkel
causal-final	életörömért	életörömökért
translative	életörömmé	életörömökké
terminative	életörömig	életörömökig
essive-formal	életörömként	életörömökként
essive-modal	—	—
inessive	életörömben	életörömökben
superessive	életörömön	életörömökön
adessive	életörömnél	életörömöknél
illative	életörömbe	életörömökbe
sublative	életörömre	életörömökre
allative	életörömhöz	életörömökhöz
elative	életörömből	életörömökből
delative	életörömről	életörömökről
ablative	életörömtől	életörömöktől
non-attributive possessive - singular	életörömé	életörömöké
non-attributive possessive - plural	életöröméi	életörömökéi

Possessive forms of életöröm
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	életörömöm	életörömeim
2nd person sing.	életörömöd	életörömeid
3rd person sing.	életöröme	életörömei
1st person plural	életörömünk	életörömeink
2nd person plural	életörömötök	életörömeitek
3rd person plural	életörömük	életörömeik

Further reading

• életöröm in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• életöröm in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).