ügyfél
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Noun
[edit]ügyfél (plural ügyfelek)
Declension
[edit]Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ügyfél | ügyfelek |
accusative | ügyfelet | ügyfeleket |
dative | ügyfélnek | ügyfeleknek |
instrumental | ügyféllel | ügyfelekkel |
causal-final | ügyfélért | ügyfelekért |
translative | ügyféllé | ügyfelekké |
terminative | ügyfélig | ügyfelekig |
essive-formal | ügyfélként | ügyfelekként |
essive-modal | — | — |
inessive | ügyfélben | ügyfelekben |
superessive | ügyfélen | ügyfeleken |
adessive | ügyfélnél | ügyfeleknél |
illative | ügyfélbe | ügyfelekbe |
sublative | ügyfélre | ügyfelekre |
allative | ügyfélhez | ügyfelekhez |
elative | ügyfélből | ügyfelekből |
delative | ügyfélről | ügyfelekről |
ablative | ügyféltől | ügyfelektől |
non-attributive possessive - singular |
ügyfélé | ügyfeleké |
non-attributive possessive - plural |
ügyféléi | ügyfelekéi |
Possessive forms of ügyfél | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | ügyfelem | ügyfeleim |
2nd person sing. | ügyfeled | ügyfeleid |
3rd person sing. | ügyfele | ügyfelei |
1st person plural | ügyfelünk | ügyfeleink |
2nd person plural | ügyfeletek | ügyfeleitek |
3rd person plural | ügyfelük | ügyfeleik |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- ügyfél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN