granulátum

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by SurjectionBot (talk | contribs) as of 14:44, 21 October 2021.
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)
Jump to navigation Jump to search
See also: granulatum

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Latin granulatum.[1] With -átum ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɡrɒnulaːtum]
  • Hyphenation: gra‧nu‧lá‧tum
  • Rhymes: -um

Noun

[edit]

granulátum (plural granulátumok)

  1. granule

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative granulátum granulátumok
accusative granulátumot granulátumokat
dative granulátumnak granulátumoknak
instrumental granulátummal granulátumokkal
causal-final granulátumért granulátumokért
translative granulátummá granulátumokká
terminative granulátumig granulátumokig
essive-formal granulátumként granulátumokként
essive-modal
inessive granulátumban granulátumokban
superessive granulátumon granulátumokon
adessive granulátumnál granulátumoknál
illative granulátumba granulátumokba
sublative granulátumra granulátumokra
allative granulátumhoz granulátumokhoz
elative granulátumból granulátumokból
delative granulátumról granulátumokról
ablative granulátumtól granulátumoktól
non-attributive
possessive - singular
granulátumé granulátumoké
non-attributive
possessive - plural
granulátuméi granulátumokéi
Possessive forms of granulátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. granulátumom granulátumaim
2nd person sing. granulátumod granulátumaid
3rd person sing. granulátuma granulátumai
1st person plural granulátumunk granulátumaink
2nd person plural granulátumotok granulátumaitok
3rd person plural granulátumuk granulátumaik

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN