kisegítő
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Participle
[edit]kisegítő
Adjective
[edit]kisegítő (not comparable)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kisegítő | kisegítők |
| accusative | kisegítőt | kisegítőket |
| dative | kisegítőnek | kisegítőknek |
| instrumental | kisegítővel | kisegítőkkel |
| causal-final | kisegítőért | kisegítőkért |
| translative | kisegítővé | kisegítőkké |
| terminative | kisegítőig | kisegítőkig |
| essive-formal | kisegítőként | kisegítőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kisegítőben | kisegítőkben |
| superessive | kisegítőn | kisegítőkön |
| adessive | kisegítőnél | kisegítőknél |
| illative | kisegítőbe | kisegítőkbe |
| sublative | kisegítőre | kisegítőkre |
| allative | kisegítőhöz | kisegítőkhöz |
| elative | kisegítőből | kisegítőkből |
| delative | kisegítőről | kisegítőkről |
| ablative | kisegítőtől | kisegítőktől |
| non-attributive possessive - singular |
kisegítőé | kisegítőké |
| non-attributive possessive - plural |
kisegítőéi | kisegítőkéi |
Derived terms
[edit]Expressions
Further reading
[edit]- kisegítő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN