szövet

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by SurjectionBot (talk | contribs) as of 20:26, 26 October 2021.
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

Etymology

From the szöv- stem of sző (to weave) +‎ -et. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsøvɛt]
  • Hyphenation: szö‧vet
  • Rhymes: -ɛt

Noun

szövet (plural szövetek)

  1. fabric, cloth, textile
  2. texture, structure
  3. (biology) tissue

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szövet szövetek
accusative szövetet szöveteket
dative szövetnek szöveteknek
instrumental szövettel szövetekkel
causal-final szövetért szövetekért
translative szövetté szövetekké
terminative szövetig szövetekig
essive-formal szövetként szövetekként
essive-modal
inessive szövetben szövetekben
superessive szöveten szöveteken
adessive szövetnél szöveteknél
illative szövetbe szövetekbe
sublative szövetre szövetekre
allative szövethez szövetekhez
elative szövetből szövetekből
delative szövetről szövetekről
ablative szövettől szövetektől
non-attributive
possessive - singular
szöveté szöveteké
non-attributive
possessive - plural
szövetéi szövetekéi
Possessive forms of szövet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szövetem szöveteim
2nd person sing. szöveted szöveteid
3rd person sing. szövete szövetei
1st person plural szövetünk szöveteink
2nd person plural szövetetek szöveteitek
3rd person plural szövetük szöveteik

Derived terms

Compound words

Further reading

  • szövet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN