észszerű
Hungarian
Alternative forms
- ésszerű (superseded)
Etymology
ész + -szerű. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
Adjective
észszerű (comparative észszerűbb, superlative legészszerűbb)
Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | észszerű | észszerűek |
accusative | észszerűt | észszerűeket |
dative | észszerűnek | észszerűeknek |
instrumental | észszerűvel | észszerűekkel |
causal-final | észszerűért | észszerűekért |
translative | észszerűvé | észszerűekké |
terminative | észszerűig | észszerűekig |
essive-formal | észszerűként | észszerűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | észszerűben | észszerűekben |
superessive | észszerűn | észszerűeken |
adessive | észszerűnél | észszerűeknél |
illative | észszerűbe | észszerűekbe |
sublative | észszerűre | észszerűekre |
allative | észszerűhöz | észszerűekhez |
elative | észszerűből | észszerűekből |
delative | észszerűről | észszerűekről |
ablative | észszerűtől | észszerűektől |
non-attributive possessive - singular |
észszerűé | észszerűeké |
non-attributive possessive - plural |
észszerűéi | észszerűekéi |
Derived terms
References
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- ésszerű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- észszerű in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).