rokonszenv

Hungarian

Etymology

rokon +‎ szenv, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrokonsɛɱv]
• Hyphenation: ro‧kon‧szenv
• Rhymes: -ɛɱv

Noun

rokonszenv (usually uncountable, plural rokonszenvek)

1. sympathy

   Synonym: szimpátia

   Antonyms: ellenszenv, antipátia

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	rokonszenv	rokonszenvek
accusative	rokonszenvet	rokonszenveket
dative	rokonszenvnek	rokonszenveknek
instrumental	rokonszenvvel	rokonszenvekkel
causal-final	rokonszenvért	rokonszenvekért
translative	rokonszenvvé	rokonszenvekké
terminative	rokonszenvig	rokonszenvekig
essive-formal	rokonszenvként	rokonszenvekként
essive-modal	—	—
inessive	rokonszenvben	rokonszenvekben
superessive	rokonszenven	rokonszenveken
adessive	rokonszenvnél	rokonszenveknél
illative	rokonszenvbe	rokonszenvekbe
sublative	rokonszenvre	rokonszenvekre
allative	rokonszenvhez	rokonszenvekhez
elative	rokonszenvből	rokonszenvekből
delative	rokonszenvről	rokonszenvekről
ablative	rokonszenvtől	rokonszenvektől
non-attributive possessive - singular	rokonszenvé	rokonszenveké
non-attributive possessive - plural	rokonszenvéi	rokonszenvekéi

Possessive forms of rokonszenv
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rokonszenvem	rokonszenveim
2nd person sing.	rokonszenved	rokonszenveid
3rd person sing.	rokonszenve	rokonszenvei
1st person plural	rokonszenvünk	rokonszenveink
2nd person plural	rokonszenvetek	rokonszenveitek
3rd person plural	rokonszenvük	rokonszenveik

Derived terms

• rokonszenves
• rokonszenvez

 

Further reading

• rokonszenv in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN