ijedtség

Hungarian

Etymology

ijedt (“scared, alarmed”) +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈijɛt͡ʃːeːɡ]
• Hyphenation: ijedt‧ség

Noun

ijedtség (usually uncountable, plural ijedtségek)

1. alarm (sudden surprise with fear or terror)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ijedtség	ijedtségek
accusative	ijedtséget	ijedtségeket
dative	ijedtségnek	ijedtségeknek
instrumental	ijedtséggel	ijedtségekkel
causal-final	ijedtségért	ijedtségekért
translative	ijedtséggé	ijedtségekké
terminative	ijedtségig	ijedtségekig
essive-formal	ijedtségként	ijedtségekként
essive-modal	—	—
inessive	ijedtségben	ijedtségekben
superessive	ijedtségen	ijedtségeken
adessive	ijedtségnél	ijedtségeknél
illative	ijedtségbe	ijedtségekbe
sublative	ijedtségre	ijedtségekre
allative	ijedtséghez	ijedtségekhez
elative	ijedtségből	ijedtségekből
delative	ijedtségről	ijedtségekről
ablative	ijedtségtől	ijedtségektől
non-attributive possessive - singular	ijedtségé	ijedtségeké
non-attributive possessive - plural	ijedtségéi	ijedtségekéi

Possessive forms of ijedtség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ijedtségem	ijedtségeim
2nd person sing.	ijedtséged	ijedtségeid
3rd person sing.	ijedtsége	ijedtségei
1st person plural	ijedtségünk	ijedtségeink
2nd person plural	ijedtségetek	ijedtségeitek
3rd person plural	ijedtségük	ijedtségeik

Further reading

• ijedtség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN