Norvégia

See also: Norvegia and Norvègia

Hungarian

Etymology

norvég +‎ -ia

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnorveːɡijɒ]
• Hyphenation: Nor‧vé‧gia
• Rhymes: -jɒ

Proper noun

Norvégia

1. Norway

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	Norvégia	Norvégiák
accusative	Norvégiát	Norvégiákat
dative	Norvégiának	Norvégiáknak
instrumental	Norvégiával	Norvégiákkal
causal-final	Norvégiáért	Norvégiákért
translative	Norvégiává	Norvégiákká
terminative	Norvégiáig	Norvégiákig
essive-formal	Norvégiaként	Norvégiákként
essive-modal	—	—
inessive	Norvégiában	Norvégiákban
superessive	Norvégián	Norvégiákon
adessive	Norvégiánál	Norvégiáknál
illative	Norvégiába	Norvégiákba
sublative	Norvégiára	Norvégiákra
allative	Norvégiához	Norvégiákhoz
elative	Norvégiából	Norvégiákból
delative	Norvégiáról	Norvégiákról
ablative	Norvégiától	Norvégiáktól
non-attributive possessive - singular	Norvégiáé	Norvégiáké
non-attributive possessive - plural	Norvégiáéi	Norvégiákéi

Possessive forms of Norvégia
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	Norvégiám	Norvégiáim
2nd person sing.	Norvégiád	Norvégiáid
3rd person sing.	Norvégiája	Norvégiái
1st person plural	Norvégiánk	Norvégiáink
2nd person plural	Norvégiátok	Norvégiáitok
3rd person plural	Norvégiájuk	Norvégiáik

Derived terms

• norvégiai