Ottó

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: otto, Otto, òtto, and -otto

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu

Etymology[edit]

From German Otto.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈotːoː]
  • Hyphenation: Ot‧tó
  • Rhymes: -toː

Proper noun[edit]

Ottó

  1. A male given name.

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative Ottó Ottók
accusative Ottót Ottókat
dative Ottónak Ottóknak
instrumental Ottóval Ottókkal
causal-final Ottóért Ottókért
translative Ottóvá Ottókká
terminative Ottóig Ottókig
essive-formal Ottóként Ottókként
essive-modal
inessive Ottóban Ottókban
superessive Ottón Ottókon
adessive Ottónál Ottóknál
illative Ottóba Ottókba
sublative Ottóra Ottókra
allative Ottóhoz Ottókhoz
elative Ottóból Ottókból
delative Ottóról Ottókról
ablative Ottótól Ottóktól
non-attributive
possessive - singular
Ottóé Ottóké
non-attributive
possessive - plural
Ottóéi Ottókéi
Possessive forms of Ottó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. Ottóm Ottóim
2nd person sing. Ottód Ottóid
3rd person sing. Ottója Ottói
1st person plural Ottónk Ottóink
2nd person plural Ottótok Ottóitok
3rd person plural Ottójuk Ottóik