Ottó

See also: otto, Otto, òtto, and -otto

Hungarian

Etymology

From (deprecated template usage) [etyl] German Otto.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈotːoː]
• Hyphenation: Ot‧tó

Proper noun

Ottó

1. a male given name.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	Ottó	Ottók
accusative	Ottót	Ottókat
dative	Ottónak	Ottóknak
instrumental	Ottóval	Ottókkal
causal-final	Ottóért	Ottókért
translative	Ottóvá	Ottókká
terminative	Ottóig	Ottókig
essive-formal	Ottóként	Ottókként
essive-modal	—	—
inessive	Ottóban	Ottókban
superessive	Ottón	Ottókon
adessive	Ottónál	Ottóknál
illative	Ottóba	Ottókba
sublative	Ottóra	Ottókra
allative	Ottóhoz	Ottókhoz
elative	Ottóból	Ottókból
delative	Ottóról	Ottókról
ablative	Ottótól	Ottóktól
non-attributive possessive - singular	Ottóé	Ottóké
non-attributive possessive - plural	Ottóéi	Ottókéi

Possessive forms of Ottó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	Ottóm	Ottóim
2nd person sing.	Ottód	Ottóid
3rd person sing.	Ottója	Ottói
1st person plural	Ottónk	Ottóink
2nd person plural	Ottótok	Ottóitok
3rd person plural	Ottójuk	Ottóik