agglegény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

agg +‎ legény

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒɡlɛɡeːɲ]
  • Hyphenation: agg‧le‧gény

Noun[edit]

agglegény (plural agglegények)

  1. bachelor (older man)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative agglegény agglegények
accusative agglegényt agglegényeket
dative agglegénynek agglegényeknek
instrumental agglegénnyel agglegényekkel
causal-final agglegényért agglegényekért
translative agglegénnyé agglegényekké
terminative agglegényig agglegényekig
essive-formal agglegényként agglegényekként
essive-modal
inessive agglegényben agglegényekben
superessive agglegényen agglegényeken
adessive agglegénynél agglegényeknél
illative agglegénybe agglegényekbe
sublative agglegényre agglegényekre
allative agglegényhez agglegényekhez
elative agglegényből agglegényekből
delative agglegényről agglegényekről
ablative agglegénytől agglegényektől
Possessive forms of agglegény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. agglegényem agglegényeim
2nd person sing. agglegényed agglegényeid
3rd person sing. agglegénye agglegényei
1st person plural agglegényünk agglegényeink
2nd person plural agglegényetek agglegényeitek
3rd person plural agglegényük agglegényeik