legény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Alanic; compare Ossetian лӕг ‎(læg, man, male).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈlɛɡeːɲ]
  • Hyphenation: le‧gény

Noun[edit]

legény ‎(plural legények)

  1. young man, lad, bachelor (unmarried)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative legény legények
accusative legényt legényeket
dative legénynek legényeknek
instrumental legénnyel legényekkel
causal-final legényért legényekért
translative legénnyé legényekké
terminative legényig legényekig
essive-formal legényként legényekként
essive-modal
inessive legényben legényekben
superessive legényen legényeken
adessive legénynél legényeknél
illative legénybe legényekbe
sublative legényre legényekre
allative legényhez legényekhez
elative legényből legényekből
delative legényről legényekről
ablative legénytől legényektől
Possessive forms of legény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. legényem legényeim
2nd person sing. legényed legényeid
3rd person sing. legénye legényei
1st person plural legényünk legényeink
2nd person plural legényetek legényeitek
3rd person plural legényük legényeik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ L. Benkő, ed., A Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (A historical-etymological dictionary of the Hungarian language), 4 vols., Budapest, 1967-84; published in German as Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen, 3 vols., Budapest, 1993-97.