vőlegény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the verb vesz (to buy) → its present participle vevő (buyer) +‎ legény (young man)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvøːlɛɡeːɲ]
  • Hyphenation: vő‧le‧gény

Noun[edit]

vőlegény (plural vőlegények)

  1. fiancé (a man who is engaged to be married)
  2. bridegroom, groom (a man about to be married)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vőlegény vőlegények
accusative vőlegényt vőlegényeket
dative vőlegénynek vőlegényeknek
instrumental vőlegénnyel vőlegényekkel
causal-final vőlegényért vőlegényekért
translative vőlegénnyé vőlegényekké
terminative vőlegényig vőlegényekig
essive-formal vőlegényként vőlegényekként
essive-modal
inessive vőlegényben vőlegényekben
superessive vőlegényen vőlegényeken
adessive vőlegénynél vőlegényeknél
illative vőlegénybe vőlegényekbe
sublative vőlegényre vőlegényekre
allative vőlegényhez vőlegényekhez
elative vőlegényből vőlegényekből
delative vőlegényről vőlegényekről
ablative vőlegénytől vőlegényektől
Possessive forms of vőlegény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vőlegényem vőlegényeim
2nd person sing. vőlegényed vőlegényeid
3rd person sing. vőlegénye vőlegényei
1st person plural vőlegényünk vőlegényeink
2nd person plural vőlegényetek vőlegényeitek
3rd person plural vőlegényük vőlegényeik

See also[edit]