Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



akad +‎ -ály


  • IPA(key): [ˈɒkɒdaːj]
  • (file)
  • Hyphenation: aka‧dály


akadály (plural akadályok)

  1. obstacle, hindrance


Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative akadály akadályok
accusative akadályt akadályokat
dative akadálynak akadályoknak
instrumental akadállyal akadályokkal
causal-final akadályért akadályokért
translative akadállyá akadályokká
terminative akadályig akadályokig
essive-formal akadályként akadályokként
essive-modal akadályul akadályokul
inessive akadályban akadályokban
superessive akadályon akadályokon
adessive akadálynál akadályoknál
illative akadályba akadályokba
sublative akadályra akadályokra
allative akadályhoz akadályokhoz
elative akadályból akadályokból
delative akadályról akadályokról
ablative akadálytól akadályoktól
Possessive forms of akadály
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. akadályom akadályaim
2nd person sing. akadályod akadályaid
3rd person sing. akadálya akadályai
1st person plural akadályunk akadályaink
2nd person plural akadályotok akadályaitok
3rd person plural akadályuk akadályaik

Derived terms[edit]

See also[edit]