akadálytalan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

akadály +‎ -talan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒkɒdaːjtɒlɒn]
  • (file)
  • Hyphenation: aka‧dály‧ta‧lan

Adjective[edit]

akadálytalan (comparative akadálytalanabb, superlative legakadálytalanabb)

  1. unhindered, unimpeded, unobstructed

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative akadálytalan akadálytalanok
accusative akadálytalant akadálytalanokat
dative akadálytalannak akadálytalanoknak
instrumental akadálytalannal akadálytalanokkal
causal-final akadálytalanért akadálytalanokért
translative akadálytalanná akadálytalanokká
terminative akadálytalanig akadálytalanokig
essive-formal akadálytalanként akadálytalanokként
essive-modal akadálytalanul
inessive akadálytalanban akadálytalanokban
superessive akadálytalanon akadálytalanokon
adessive akadálytalannál akadálytalanoknál
illative akadálytalanba akadálytalanokba
sublative akadálytalanra akadálytalanokra
allative akadálytalanhoz akadálytalanokhoz
elative akadálytalanból akadálytalanokból
delative akadálytalanról akadálytalanokról
ablative akadálytalantól akadálytalanoktól

Derived terms[edit]

See also[edit]