Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



al- +‎ osztály


  • IPA(key): [ˈɒlostaːj]
  • Hyphenation: al‧osz‧tály


alosztály (plural alosztályok)

  1. subdivision (group of houses)


Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative alosztály alosztályok
accusative alosztályt alosztályokat
dative alosztálynak alosztályoknak
instrumental alosztállyal alosztályokkal
causal-final alosztályért alosztályokért
translative alosztállyá alosztályokká
terminative alosztályig alosztályokig
essive-formal alosztályként alosztályokként
essive-modal alosztályul
inessive alosztályban alosztályokban
superessive alosztályon alosztályokon
adessive alosztálynál alosztályoknál
illative alosztályba alosztályokba
sublative alosztályra alosztályokra
allative alosztályhoz alosztályokhoz
elative alosztályból alosztályokból
delative alosztályról alosztályokról
ablative alosztálytól alosztályoktól
Possessive forms of alosztály
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. alosztályom alosztályaim
2nd person sing. alosztályod alosztályaid
3rd person sing. alosztálya alosztályai
1st person plural alosztályunk alosztályaink
2nd person plural alosztályotok alosztályaitok
3rd person plural alosztályuk alosztályaik

See also[edit]