Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: anomalia and anomalía



From Latin anomalia, from Ancient Greek ἀνωμαλία (anōmalía, anomaly), from ἀνώμαλος (anṓmalos, uneven, irregular), from ἀν- (an-, not) + ὠμαλος (ōmalos, even).


  • IPA(key): [ˈɒnomaːliʲɒ]
  • Hyphenation: ano‧má‧lia


anomália (plural anomáliák)

  1. anomaly


Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative anomália anomáliák
accusative anomáliát anomáliákat
dative anomáliának anomáliáknak
instrumental anomáliával anomáliákkal
causal-final anomáliáért anomáliákért
translative anomáliává anomáliákká
terminative anomáliáig anomáliákig
essive-formal anomáliaként anomáliákként
inessive anomáliában anomáliákban
superessive anomálián anomáliákon
adessive anomáliánál anomáliáknál
illative anomáliába anomáliákba
sublative anomáliára anomáliákra
allative anomáliához anomáliákhoz
elative anomáliából anomáliákból
delative anomáliáról anomáliákról
ablative anomáliától anomáliáktól
Possessive forms of anomália
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. anomáliám anomáliáim
2nd person sing. anomáliád anomáliáid
3rd person sing. anomáliája anomáliái
1st person plural anomáliánk anomáliáink
2nd person plural anomáliátok anomáliáitok
3rd person plural anomáliájuk anomáliáik