antonima

See also: antónima, antònima, antônima, antonīma, and antonīmā

Esperanto

Etymology

antonimo +‎ -a.

Pronunciation

• IPA^(key): /antoˈnima/
• Rhymes: -ima
• Syllabification: an‧to‧ni‧ma

Adjective

antonima (accusative singular antoniman, plural antonimaj, accusative plural antonimajn)

1. antonymic

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin antonyma.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒntonimɒ]
• Rhymes: -mɒ
• Hyphenation: an‧to‧ni‧ma

Noun

antonima (plural antonimák)

1. antonym (word which has the opposite meaning)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	antonima	antonimák
accusative	antonimát	antonimákat
dative	antonimának	antonimáknak
instrumental	antonimával	antonimákkal
causal-final	antonimáért	antonimákért
translative	antonimává	antonimákká
terminative	antonimáig	antonimákig
essive-formal	antonimaként	antonimákként
essive-modal	—	—
inessive	antonimában	antonimákban
superessive	antonimán	antonimákon
adessive	antonimánál	antonimáknál
illative	antonimába	antonimákba
sublative	antonimára	antonimákra
allative	antonimához	antonimákhoz
elative	antonimából	antonimákból
delative	antonimáról	antonimákról
ablative	antonimától	antonimáktól
non-attributive possessive – singular	antonimáé	antonimáké
non-attributive possessive – plural	antonimáéi	antonimákéi

Possessive forms of antonima

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	antonimám	antonimáim
2nd person sing.	antonimád	antonimáid
3rd person sing.	antonimája	antonimái
1st person plural	antonimánk	antonimáink
2nd person plural	antonimátok	antonimáitok
3rd person plural	antonimájuk	antonimáik

Further reading

• antonima in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).