aránytalanság

Hungarian

Etymology

aránytalan (“disproportionate”) +‎ -ság (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒraːɲtɒlɒnʃaːɡ]
• Hyphenation: arány‧ta‧lan‧ság

Noun

aránytalanság (plural aránytalanságok)

1. disproportion, disproportionateness (the state of being out of proportion; an abnormal or improper ratio; an imbalance)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	aránytalanság	aránytalanságok
accusative	aránytalanságot	aránytalanságokat
dative	aránytalanságnak	aránytalanságoknak
instrumental	aránytalansággal	aránytalanságokkal
causal-final	aránytalanságért	aránytalanságokért
translative	aránytalansággá	aránytalanságokká
terminative	aránytalanságig	aránytalanságokig
essive-formal	aránytalanságként	aránytalanságokként
essive-modal	—	—
inessive	aránytalanságban	aránytalanságokban
superessive	aránytalanságon	aránytalanságokon
adessive	aránytalanságnál	aránytalanságoknál
illative	aránytalanságba	aránytalanságokba
sublative	aránytalanságra	aránytalanságokra
allative	aránytalansághoz	aránytalanságokhoz
elative	aránytalanságból	aránytalanságokból
delative	aránytalanságról	aránytalanságokról
ablative	aránytalanságtól	aránytalanságoktól
non-attributive possessive - singular	aránytalanságé	aránytalanságoké
non-attributive possessive - plural	aránytalanságéi	aránytalanságokéi

Possessive forms of aránytalanság
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	aránytalanságom	aránytalanságaim
2nd person sing.	aránytalanságod	aránytalanságaid
3rd person sing.	aránytalansága	aránytalanságai
1st person plural	aránytalanságunk	aránytalanságaink
2nd person plural	aránytalanságotok	aránytalanságaitok
3rd person plural	aránytalanságuk	aránytalanságaik

Derived terms

• aránytalansági
• aránytalanságú