artikuláció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin articulatio[1] +‎ -áció.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒrtikulaːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: ar‧ti‧ku‧lá‧ció

Noun[edit]

artikuláció (plural artikulációk)

  1. articulation

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative artikuláció artikulációk
accusative artikulációt artikulációkat
dative artikulációnak artikulációknak
instrumental artikulációval artikulációkkal
causal-final artikulációért artikulációkért
translative artikulációvá artikulációkká
terminative artikulációig artikulációkig
essive-formal artikulációként artikulációkként
essive-modal
inessive artikulációban artikulációkban
superessive artikuláción artikulációkon
adessive artikulációnál artikulációknál
illative artikulációba artikulációkba
sublative artikulációra artikulációkra
allative artikulációhoz artikulációkhoz
elative artikulációból artikulációkból
delative artikulációról artikulációkról
ablative artikulációtól artikulációktól
Possessive forms of artikuláció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. artikulációm artikulációim
2nd person sing. artikulációd artikulációid
3rd person sing. artikulációja artikulációi
1st person plural artikulációnk artikulációink
2nd person plural artikulációtok artikulációitok
3rd person plural artikulációjuk artikulációik

References[edit]