asszisztens

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from German Assistent, from Latin assistens (assistant).[1] With Latinate -ens ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒsːistɛnʃ]
  • Hyphenation: asz‧szisz‧tens

Noun[edit]

asszisztens (plural asszisztensek)

  1. assistant

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative asszisztens asszisztensek
accusative asszisztenst asszisztenseket
dative asszisztensnek asszisztenseknek
instrumental asszisztenssel asszisztensekkel
causal-final asszisztensért asszisztensekért
translative asszisztenssé asszisztensekké
terminative asszisztensig asszisztensekig
essive-formal asszisztensként asszisztensekként
essive-modal
inessive asszisztensben asszisztensekben
superessive asszisztensen asszisztenseken
adessive asszisztensnél asszisztenseknél
illative asszisztensbe asszisztensekbe
sublative asszisztensre asszisztensekre
allative asszisztenshez asszisztensekhez
elative asszisztensből asszisztensekből
delative asszisztensről asszisztensekről
ablative asszisztenstől asszisztensektől
Possessive forms of asszisztens
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. asszisztensem asszisztenseim
2nd person sing. asszisztensed asszisztenseid
3rd person sing. asszisztense asszisztensei
1st person plural asszisztensünk asszisztenseink
2nd person plural asszisztensetek asszisztenseitek
3rd person plural asszisztensük asszisztenseik

Synonyms[edit]

References[edit]