bátortalan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

bátor (brave) +‎ -talan (-less)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbaːtortɒlɒn]
  • Hyphenation: bá‧tor‧ta‧lan

Adjective[edit]

bátortalan (comparative bátortalanabb, superlative legbátortalanabb)

  1. diffident, timid, faint-hearted

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bátortalan bátortalanok
accusative bátortalant bátortalanokat
dative bátortalannak bátortalanoknak
instrumental bátortalannal bátortalanokkal
causal-final bátortalanért bátortalanokért
translative bátortalanná bátortalanokká
terminative bátortalanig bátortalanokig
essive-formal bátortalanként bátortalanokként
essive-modal bátortalanul
inessive bátortalanban bátortalanokban
superessive bátortalanon bátortalanokon
adessive bátortalannál bátortalanoknál
illative bátortalanba bátortalanokba
sublative bátortalanra bátortalanokra
allative bátortalanhoz bátortalanokhoz
elative bátortalanból bátortalanokból
delative bátortalanról bátortalanokról
ablative bátortalantól bátortalanoktól

Derived terms[edit]