bőbeszédű

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

(plentiful, ample) +‎ beszédű (of talk)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbøːbɛseːdyː]
  • (file)
  • Hyphenation: bő‧be‧szé‧dű

Adjective[edit]

bőbeszédű (comparative bőbeszédűbb, superlative legbőbeszédűbb)

  1. talkative

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative bőbeszédű bőbeszédűek
accusative bőbeszédűt bőbeszédűeket
dative bőbeszédűnek bőbeszédűeknek
instrumental bőbeszédűvel bőbeszédűekkel
causal-final bőbeszédűért bőbeszédűekért
translative bőbeszédűvé bőbeszédűekké
terminative bőbeszédűig bőbeszédűekig
essive-formal bőbeszédűként bőbeszédűekként
essive-modal
inessive bőbeszédűben bőbeszédűekben
superessive bőbeszédűn bőbeszédűeken
adessive bőbeszédűnél bőbeszédűeknél
illative bőbeszédűbe bőbeszédűekbe
sublative bőbeszédűre bőbeszédűekre
allative bőbeszédűhöz bőbeszédűekhez
elative bőbeszédűből bőbeszédűekből
delative bőbeszédűről bőbeszédűekről
ablative bőbeszédűtől bőbeszédűektől

Synonyms[edit]

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]