bőbeszédűség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

bőbeszédű +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbøːbɛseːdyːʃeːɡ]
  • Hyphenation: bő‧be‧szé‧dű‧ség

Noun[edit]

bőbeszédűség (plural bőbeszédűségek)

  1. verbosity

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative bőbeszédűség bőbeszédűségek
accusative bőbeszédűséget bőbeszédűségeket
dative bőbeszédűségnek bőbeszédűségeknek
instrumental bőbeszédűséggel bőbeszédűségekkel
causal-final bőbeszédűségért bőbeszédűségekért
translative bőbeszédűséggé bőbeszédűségekké
terminative bőbeszédűségig bőbeszédűségekig
essive-formal bőbeszédűségként bőbeszédűségekként
essive-modal
inessive bőbeszédűségben bőbeszédűségekben
superessive bőbeszédűségen bőbeszédűségeken
adessive bőbeszédűségnél bőbeszédűségeknél
illative bőbeszédűségbe bőbeszédűségekbe
sublative bőbeszédűségre bőbeszédűségekre
allative bőbeszédűséghez bőbeszédűségekhez
elative bőbeszédűségből bőbeszédűségekből
delative bőbeszédűségről bőbeszédűségekről
ablative bőbeszédűségtől bőbeszédűségektől
Possessive forms of bőbeszédűség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bőbeszédűségem bőbeszédűségeim
2nd person sing. bőbeszédűséged bőbeszédűségeid
3rd person sing. bőbeszédűsége bőbeszédűségei
1st person plural bőbeszédűségünk bőbeszédűségeink
2nd person plural bőbeszédűségetek bőbeszédűségeitek
3rd person plural bőbeszédűségük bőbeszédűségeik