bankrabló

Hungarian

Etymology

bank (“bank”) +‎ rabló (“robber”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɒŋkrɒbloː]
• Hyphenation: bank‧rab‧ló
• Rhymes: -loː

Noun

bankrabló (plural bankrablók)

1. bank robber (one who robs or steals from a bank)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	bankrabló	bankrablók
accusative	bankrablót	bankrablókat
dative	bankrablónak	bankrablóknak
instrumental	bankrablóval	bankrablókkal
causal-final	bankrablóért	bankrablókért
translative	bankrablóvá	bankrablókká
terminative	bankrablóig	bankrablókig
essive-formal	bankrablóként	bankrablókként
essive-modal	—	—
inessive	bankrablóban	bankrablókban
superessive	bankrablón	bankrablókon
adessive	bankrablónál	bankrablóknál
illative	bankrablóba	bankrablókba
sublative	bankrablóra	bankrablókra
allative	bankrablóhoz	bankrablókhoz
elative	bankrablóból	bankrablókból
delative	bankrablóról	bankrablókról
ablative	bankrablótól	bankrablóktól
non-attributive possessive - singular	bankrablóé	bankrablóké
non-attributive possessive - plural	bankrablóéi	bankrablókéi

Possessive forms of bankrabló
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bankrablóm	bankrablóim
2nd person sing.	bankrablód	bankrablóid
3rd person sing.	bankrablója	bankrablói
1st person plural	bankrablónk	bankrablóink
2nd person plural	bankrablótok	bankrablóitok
3rd person plural	bankrablójuk	bankrablóik

Further reading

• bankrabló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• bankrabló in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)