befejezetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

befejez (to finish) +‎ -etlen (un-, without)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɛfɛjɛzɛtlɛn]
  • (file)
  • Hyphenation: be‧fe‧je‧zet‧len

Adjective[edit]

befejezetlen (comparative befejezetlenebb, superlative legbefejezetlenebb)

  1. unfinished

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative befejezetlen befejezetlenek
accusative befejezetlent befejezetleneket
dative befejezetlennek befejezetleneknek
instrumental befejezetlennel befejezetlenekkel
causal-final befejezetlenért befejezetlenekért
translative befejezetlenné befejezetlenekké
terminative befejezetlenig befejezetlenekig
essive-formal befejezetlenként befejezetlenekként
essive-modal befejezetlenül
inessive befejezetlenben befejezetlenekben
superessive befejezetlenen befejezetleneken
adessive befejezetlennél befejezetleneknél
illative befejezetlenbe befejezetlenekbe
sublative befejezetlenre befejezetlenekre
allative befejezetlenhez befejezetlenekhez
elative befejezetlenből befejezetlenekből
delative befejezetlenről befejezetlenekről
ablative befejezetlentől befejezetlenektől
non-attributive
possessive - singular
befejezetlené befejezetleneké
non-attributive
possessive - plural
befejezetlenéi befejezetlenekéi

Derived terms[edit]