befejezetlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

befejez ‎(to finish) +‎ -etlen ‎(un-, without)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɛfɛjɛzɛtlɛn]
  • (file)
  • Hyphenation: be‧fe‧je‧zet‧len

Adjective[edit]

befejezetlen (comparative befejezetlenebb, superlative legbefejezetlenebb)

  1. unfinished

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative befejezetlen befejezetlenek
accusative befejezetlent befejezetleneket
dative befejezetlennek befejezetleneknek
instrumental befejezetlennel befejezetlenekkel
causal-final befejezetlenért befejezetlenekért
translative befejezetlenné befejezetlenekké
terminative befejezetlenig befejezetlenekig
essive-formal befejezetlenként befejezetlenekként
essive-modal befejezetlenül
inessive befejezetlenben befejezetlenekben
superessive befejezetlenen befejezetleneken
adessive befejezetlennél befejezetleneknél
illative befejezetlenbe befejezetlenekbe
sublative befejezetlenre befejezetlenekre
allative befejezetlenhez befejezetlenekhez
elative befejezetlenből befejezetlenekből
delative befejezetlenről befejezetlenekről
ablative befejezetlentől befejezetlenektől

Derived terms[edit]