beiktatás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

beiktat +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɛʲiktɒtaːʃ]
  • Hyphenation: be‧ik‧ta‧tás

Noun[edit]

beiktatás ‎(plural beiktatások)

  1. inauguration

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative beiktatás beiktatások
accusative beiktatást beiktatásokat
dative beiktatásnak beiktatásoknak
instrumental beiktatással beiktatásokkal
causal-final beiktatásért beiktatásokért
translative beiktatássá beiktatásokká
terminative beiktatásig beiktatásokig
essive-formal beiktatásként beiktatásokként
essive-modal
inessive beiktatásban beiktatásokban
superessive beiktatáson beiktatásokon
adessive beiktatásnál beiktatásoknál
illative beiktatásba beiktatásokba
sublative beiktatásra beiktatásokra
allative beiktatáshoz beiktatásokhoz
elative beiktatásból beiktatásokból
delative beiktatásról beiktatásokról
ablative beiktatástól beiktatásoktól
Possessive forms of beiktatás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. beiktatásom beiktatásaim
2nd person sing. beiktatásod beiktatásaid
3rd person sing. beiktatása beiktatásai
1st person plural beiktatásunk beiktatásaink
2nd person plural beiktatásotok beiktatásaitok
3rd person plural beiktatásuk beiktatásaik