bejárat

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

bejár (to go in, to enter, older literal meaning) +‎ -at (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈbɛjaːrɒt]
  • (file)
  • Hyphenation: be‧já‧rat
  • Rhymes: -ɒt

Noun[edit]

bejárat (plural bejáratok)

  1. entrance

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bejárat bejáratok
accusative bejáratot bejáratokat
dative bejáratnak bejáratoknak
instrumental bejárattal bejáratokkal
causal-final bejáratért bejáratokért
translative bejárattá bejáratokká
terminative bejáratig bejáratokig
essive-formal bejáratként bejáratokként
essive-modal
inessive bejáratban bejáratokban
superessive bejáraton bejáratokon
adessive bejáratnál bejáratoknál
illative bejáratba bejáratokba
sublative bejáratra bejáratokra
allative bejárathoz bejáratokhoz
elative bejáratból bejáratokból
delative bejáratról bejáratokról
ablative bejárattól bejáratoktól
non-attributive
possessive - singular
bejáraté bejáratoké
non-attributive
possessive - plural
bejáratéi bejáratokéi
Possessive forms of bejárat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bejáratom bejárataim
2nd person sing. bejáratod bejárataid
3rd person sing. bejárata bejáratai
1st person plural bejáratunk bejárataink
2nd person plural bejáratotok bejárataitok
3rd person plural bejáratuk bejárataik

Derived terms[edit]