beképzeltség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

beképzelt +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈbɛkeːbzɛlt͡ʃeːɡ/
  • Hyphenation: be‧kép‧zelt‧ség

Noun[edit]

beképzeltség ‎(plural beképzeltségek)

  1. vainglory, self-importance (a regarding of oneself with undue favor)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative beképzeltség beképzeltségek
accusative beképzeltséget beképzeltségeket
dative beképzeltségnek beképzeltségeknek
instrumental beképzeltséggel beképzeltségekkel
causal-final beképzeltségért beképzeltségekért
translative beképzeltséggé beképzeltségekké
terminative beképzeltségig beképzeltségekig
essive-formal beképzeltségként beképzeltségekként
essive-modal
inessive beképzeltségben beképzeltségekben
superessive beképzeltségen beképzeltségeken
adessive beképzeltségnél beképzeltségeknél
illative beképzeltségbe beképzeltségekbe
sublative beképzeltségre beképzeltségekre
allative beképzeltséghez beképzeltségekhez
elative beképzeltségből beképzeltségekből
delative beképzeltségről beképzeltségekről
ablative beképzeltségtől beképzeltségektől
Possessive forms of beképzeltség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. beképzeltségem beképzeltségeim
2nd person sing. beképzeltséged beképzeltségeid
3rd person sing. beképzeltsége beképzeltségei
1st person plural beképzeltségünk beképzeltségeink
2nd person plural beképzeltségetek beképzeltségeitek
3rd person plural beképzeltségük beképzeltségeik