bevándorlás

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

bevándorol +‎ -ás

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɛvaːndorlaːʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: be‧ván‧dor‧lás

Noun[edit]

bevándorlás ‎(plural bevándorlások)

  1. immigration

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bevándorlás bevándorlások
accusative bevándorlást bevándorlásokat
dative bevándorlásnak bevándorlásoknak
instrumental bevándorlással bevándorlásokkal
causal-final bevándorlásért bevándorlásokért
translative bevándorlássá bevándorlásokká
terminative bevándorlásig bevándorlásokig
essive-formal bevándorlásként bevándorlásokként
essive-modal
inessive bevándorlásban bevándorlásokban
superessive bevándorláson bevándorlásokon
adessive bevándorlásnál bevándorlásoknál
illative bevándorlásba bevándorlásokba
sublative bevándorlásra bevándorlásokra
allative bevándorláshoz bevándorlásokhoz
elative bevándorlásból bevándorlásokból
delative bevándorlásról bevándorlásokról
ablative bevándorlástól bevándorlásoktól
Possessive forms of bevándorlás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bevándorlásom bevándorlásaim
2nd person sing. bevándorlásod bevándorlásaid
3rd person sing. bevándorlása bevándorlásai
1st person plural bevándorlásunk bevándorlásaink
2nd person plural bevándorlásotok bevándorlásaitok
3rd person plural bevándorlásuk bevándorlásaik