bitje

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

bit +‎ -je (possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbicːɛ]
  • Hyphenation: bit‧je

Noun[edit]

bitje

  1. third-person singular (single possession) possessive of bit

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative bitje
accusative bitjét
dative bitjének
instrumental bitjével
causal-final bitjéért
translative bitjévé
terminative bitjéig
essive-formal bitjeként
essive-modal bitjéül
inessive bitjében
superessive bitjén
adessive bitjénél
illative bitjébe
sublative bitjére
allative bitjéhez
elative bitjéből
delative bitjéről
ablative bitjétől

Serbo-Croatian[edit]

Etymology[edit]

From bȉti +‎ -tje.

Noun[edit]

bitje n (Cyrillic spelling битје)

  1. (Kajkavian, Chakavian) being (living being)
  2. Obsolete spelling of biće

Slovene[edit]

Etymology[edit]

From bíti +‎ -tje.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /bìːtjɛ/, /bíːtjɛ/

Noun[edit]

bītje n

  1. being (living being)

Inflection[edit]

Neuter, soft
nom. sing. bítje
gen. sing. bítja
singular dual plural
nominative bítje bítji bítja
accusative bítje bítji bítja
genitive bítja bítij bítij
dative bítju bítjema bítjem
locative bítju bítjih bítjih
instrumental bítjem bítjema bítji