bizonytalan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

bizony +‎ -talan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈbizoɲtɒlɒn/
  • (file)
  • Hyphenation: bi‧zony‧ta‧lan

Adjective[edit]

bizonytalan (comparative bizonytalanabb, superlative legbizonytalanabb)

  1. uncertain, unsure, dubious
  2. irresolute

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bizonytalan bizonytalanok
accusative bizonytalant bizonytalanokat
dative bizonytalannak bizonytalanoknak
instrumental bizonytalannal bizonytalanokkal
causal-final bizonytalanért bizonytalanokért
translative bizonytalanná bizonytalanokká
terminative bizonytalanig bizonytalanokig
essive-formal bizonytalanként bizonytalanokként
essive-modal bizonytalanul
inessive bizonytalanban bizonytalanokban
superessive bizonytalanon bizonytalanokon
adessive bizonytalannál bizonytalanoknál
illative bizonytalanba bizonytalanokba
sublative bizonytalanra bizonytalanokra
allative bizonytalanhoz bizonytalanokhoz
elative bizonytalanból bizonytalanokból
delative bizonytalanról bizonytalanokról
ablative bizonytalantól bizonytalanoktól

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]