borpince

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

bor +‎ pince

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈborpint͡sɛ]
  • Hyphenation: bor‧pin‧ce

Noun[edit]

borpince ‎(plural borpincék)

  1. wine cellar

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative borpince borpincék
accusative borpincét borpincéket
dative borpincének borpincéknek
instrumental borpincével borpincékkel
causal-final borpincéért borpincékért
translative borpincévé borpincékké
terminative borpincéig borpincékig
essive-formal borpinceként borpincékként
essive-modal
inessive borpincében borpincékben
superessive borpincén borpincéken
adessive borpincénél borpincéknél
illative borpincébe borpincékbe
sublative borpincére borpincékre
allative borpincéhez borpincékhez
elative borpincéből borpincékből
delative borpincéről borpincékről
ablative borpincétől borpincéktől
Possessive forms of borpince
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. borpincém borpincéim
2nd person sing. borpincéd borpincéid
3rd person sing. borpincéje borpincéi
1st person plural borpincénk borpincéink
2nd person plural borpincétek borpincéitek
3rd person plural borpincéjük borpincéik