briliáns

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Brillant, from French brillant, briller, from Italian brillare, from Latin beryllus[1] with +‎ -áns ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈbriliʲaːnʃ/
  • (file)
  • Hyphenation: bri‧li‧áns

Adjective[edit]

briliáns (comparative briliánsabb, superlative legbriliánsabb)

  1. brilliant (surpassing excellence)
    briliáns okfejtés - brilliant reasoning

Noun[edit]

briliáns ‎(plural briliánsok)

  1. brilliant (a finely cut gemstone, especially a diamond)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative briliáns briliánsok
accusative briliánst briliánsokat
dative briliánsnak briliánsoknak
instrumental briliánssal briliánsokkal
causal-final briliánsért briliánsokért
translative briliánssá briliánsokká
terminative briliánsig briliánsokig
essive-formal briliánsként briliánsokként
essive-modal
inessive briliánsban briliánsokban
superessive briliánson briliánsokon
adessive briliánsnál briliánsoknál
illative briliánsba briliánsokba
sublative briliánsra briliánsokra
allative briliánshoz briliánsokhoz
elative briliánsból briliánsokból
delative briliánsról briliánsokról
ablative briliánstól briliánsoktól
Possessive forms of briliáns
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. briliánsom briliánsaim
2nd person sing. briliánsod briliánsaid
3rd person sing. briliánsa briliánsai
1st person plural briliánsunk briliánsaink
2nd person plural briliánsotok briliánsaitok
3rd person plural briliánsuk briliánsaik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2