bunyó

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Italian pugno, from Latin pugnus ‎(fist).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈbuɲoː/
  • Hyphenation: bu‧nyó

Noun[edit]

bunyó ‎(plural bunyók)

  1. (slang) fisticuffs

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative bunyó bunyók
accusative bunyót bunyókat
dative bunyónak bunyóknak
instrumental bunyóval bunyókkal
causal-final bunyóért bunyókért
translative bunyóvá bunyókká
terminative bunyóig bunyókig
essive-formal bunyóként bunyókként
essive-modal
inessive bunyóban bunyókban
superessive bunyón bunyókon
adessive bunyónál bunyóknál
illative bunyóba bunyókba
sublative bunyóra bunyókra
allative bunyóhoz bunyókhoz
elative bunyóból bunyókból
delative bunyóról bunyókról
ablative bunyótól bunyóktól
Possessive forms of bunyó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bunyóm bunyóim
2nd person sing. bunyód bunyóid
3rd person sing. bunyója bunyói
1st person plural bunyónk bunyóink
2nd person plural bunyótok bunyóitok
3rd person plural bunyójuk bunyóik

Synonyms[edit]