célszerűség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

célszerű +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈt͡seːlsɛryːʃeːɡ]
  • Hyphenation: cél‧sze‧rű‧ség

Noun[edit]

célszerűség (plural célszerűségek)

  1. expediency, expedience, practicability

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative célszerűség célszerűségek
accusative célszerűséget célszerűségeket
dative célszerűségnek célszerűségeknek
instrumental célszerűséggel célszerűségekkel
causal-final célszerűségért célszerűségekért
translative célszerűséggé célszerűségekké
terminative célszerűségig célszerűségekig
essive-formal célszerűségként célszerűségekként
essive-modal
inessive célszerűségben célszerűségekben
superessive célszerűségen célszerűségeken
adessive célszerűségnél célszerűségeknél
illative célszerűségbe célszerűségekbe
sublative célszerűségre célszerűségekre
allative célszerűséghez célszerűségekhez
elative célszerűségből célszerűségekből
delative célszerűségről célszerűségekről
ablative célszerűségtől célszerűségektől
Possessive forms of célszerűség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. célszerűségem célszerűségeim
2nd person sing. célszerűséged célszerűségeid
3rd person sing. célszerűsége célszerűségei
1st person plural célszerűségünk célszerűségeink
2nd person plural célszerűségetek célszerűségeitek
3rd person plural célszerűségük célszerűségeik