cirkon

Esperanto

Pronunciation

• Audio

  (file)

Noun

cirkon

1. accusative singular of cirko

Hungarian

Etymology

From German Zirkon and from French zircon.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡sirkon]
• Hyphenation: cir‧kon
• Rhymes: -on

Noun

cirkon (plural cirkonok)

1. (mineralogy) zircon

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	cirkon	cirkonok
accusative	cirkont	cirkonokat
dative	cirkonnak	cirkonoknak
instrumental	cirkonnal	cirkonokkal
causal-final	cirkonért	cirkonokért
translative	cirkonná	cirkonokká
terminative	cirkonig	cirkonokig
essive-formal	cirkonként	cirkonokként
essive-modal	—	—
inessive	cirkonban	cirkonokban
superessive	cirkonon	cirkonokon
adessive	cirkonnál	cirkonoknál
illative	cirkonba	cirkonokba
sublative	cirkonra	cirkonokra
allative	cirkonhoz	cirkonokhoz
elative	cirkonból	cirkonokból
delative	cirkonról	cirkonokról
ablative	cirkontól	cirkonoktól
non-attributive possessive - singular	cirkoné	cirkonoké
non-attributive possessive - plural	cirkonéi	cirkonokéi

Possessive forms of cirkon
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	cirkonom	cirkonjaim
2nd person sing.	cirkonod	cirkonjaid
3rd person sing.	cirkonja	cirkonjai
1st person plural	cirkonunk	cirkonjaink
2nd person plural	cirkonotok	cirkonjaitok
3rd person plural	cirkonjuk	cirkonjaik

Serbo-Croatian

Etymology

From German Zirkon.

Pronunciation

• IPA^(key): /t͡sǐrkoːn/
• Hyphenation: cir‧kon

Noun

cìrkōn m (Cyrillic spelling цѝрко̄н)

1. (mineralogy) zircon

Declension

Declension of cirkon

	singular
nominative	cìrkōn
genitive	cirkóna
dative	cirkónu
accusative	cìrkōn
vocative	cȉrkōne
locative	cirkónu
instrumental	cirkónom