csapatember

Hungarian

Etymology

From csapat (“team”) +‎ ember (“person”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɒpɒtɛmbɛr]
• Hyphenation: csa‧pat‧em‧ber
• Rhymes: -ɛr

Noun

csapatember (plural csapatemberek)

1. (management) team player (a person who can function effectively with others in a group, sharing information and striving towards a common goal)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	csapatember	csapatemberek
accusative	csapatembert	csapatembereket
dative	csapatembernek	csapatembereknek
instrumental	csapatemberrel	csapatemberekkel
causal-final	csapatemberért	csapatemberekért
translative	csapatemberré	csapatemberekké
terminative	csapatemberig	csapatemberekig
essive-formal	csapatemberként	csapatemberekként
essive-modal	—	—
inessive	csapatemberben	csapatemberekben
superessive	csapatemberen	csapatembereken
adessive	csapatembernél	csapatembereknél
illative	csapatemberbe	csapatemberekbe
sublative	csapatemberre	csapatemberekre
allative	csapatemberhez	csapatemberekhez
elative	csapatemberből	csapatemberekből
delative	csapatemberről	csapatemberekről
ablative	csapatembertől	csapatemberektől
non-attributive possessive - singular	csapatemberé	csapatembereké
non-attributive possessive - plural	csapatemberéi	csapatemberekéi

Possessive forms of csapatember
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csapatemberem	csapatembereim
2nd person sing.	csapatembered	csapatembereid
3rd person sing.	csapatembere	csapatemberei
1st person plural	csapatemberünk	csapatembereink
2nd person plural	csapatemberetek	csapatembereitek
3rd person plural	csapatemberük	csapatembereik