Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search



Borrowed probably from Italian. Compare archaic cimette, cimete (top of the twig) diminutive of cima (top, summit, peak). The original Italian meaning was "young shoot of a plant". The "child" sense was formed in Hungarian.[1]


  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛmɛtɛ]
  • Hyphenation: cse‧me‧te


csemete (plural csemeték)

  1. (botany) sapling, seedling (a young tree grown from seed)
  2. (colloquial, humorous or sarcastic) child (a young child, mostly a boy)
  3. (sarcastic) (male) offspring (a person's son)


Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative csemete csemeték
accusative csemetét csemetéket
dative csemetének csemetéknek
instrumental csemetével csemetékkel
causal-final csemetéért csemetékért
translative csemetévé csemetékké
terminative csemetéig csemetékig
essive-formal csemeteként csemetékként
inessive csemetében csemetékben
superessive csemetén csemetéken
adessive csemeténél csemetéknél
illative csemetébe csemetékbe
sublative csemetére csemetékre
allative csemetéhez csemetékhez
elative csemetéből csemetékből
delative csemetéről csemetékről
ablative csemetétől csemetéktől
Possessive forms of csemete
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csemetém csemetéim
2nd person sing. csemetéd csemetéid
3rd person sing. csemetéje csemetéi
1st person plural csemeténk csemetéink
2nd person plural csemetétek csemetéitek
3rd person plural csemetéjük csemetéik


  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN