csendélet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu

Etymology[edit]

csend (silence, stillness) +‎ élet (life)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛndeːlɛt]
  • Hyphenation: csend‧élet

Noun[edit]

csendélet (plural csendéletek)

  1. still life

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative csendélet csendéletek
accusative csendéletet csendéleteket
dative csendéletnek csendéleteknek
instrumental csendélettel csendéletekkel
causal-final csendéletért csendéletekért
translative csendéletté csendéletekké
terminative csendéletig csendéletekig
essive-formal csendéletként csendéletekként
essive-modal
inessive csendéletben csendéletekben
superessive csendéleten csendéleteken
adessive csendéletnél csendéleteknél
illative csendéletbe csendéletekbe
sublative csendéletre csendéletekre
allative csendélethez csendéletekhez
elative csendéletből csendéletekből
delative csendéletről csendéletekről
ablative csendélettől csendéletektől
Possessive forms of csendélet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csendéletem csendéleteim
2nd person sing. csendéleted csendéleteid
3rd person sing. csendélete csendéletei
1st person plural csendéletünk csendéleteink
2nd person plural csendéletetek csendéleteitek
3rd person plural csendéletük csendéleteik