cserkész
Hungarian
Etymology
From an otherwise unattested stem + -ész.[1]
Pronunciation
Noun
cserkész (plural cserkészek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | cserkész | cserkészek |
| accusative | cserkészt | cserkészeket |
| dative | cserkésznek | cserkészeknek |
| instrumental | cserkésszel | cserkészekkel |
| causal-final | cserkészért | cserkészekért |
| translative | cserkésszé | cserkészekké |
| terminative | cserkészig | cserkészekig |
| essive-formal | cserkészként | cserkészekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | cserkészben | cserkészekben |
| superessive | cserkészen | cserkészeken |
| adessive | cserkésznél | cserkészeknél |
| illative | cserkészbe | cserkészekbe |
| sublative | cserkészre | cserkészekre |
| allative | cserkészhez | cserkészekhez |
| elative | cserkészből | cserkészekből |
| delative | cserkészről | cserkészekről |
| ablative | cserkésztől | cserkészektől |
| non-attributive possessive - singular |
cserkészé | cserkészeké |
| non-attributive possessive - plural |
cserkészéi | cserkészekéi |
| Possessive forms of cserkész | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | cserkészem | cserkészeim |
| 2nd person sing. | cserkészed | cserkészeid |
| 3rd person sing. | cserkésze | cserkészei |
| 1st person plural | cserkészünk | cserkészeink |
| 2nd person plural | cserkészetek | cserkészeitek |
| 3rd person plural | cserkészük | cserkészeik |
Derived terms
(Compound words):
See also
References
- ^ cserkész in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)