díszítmény

Hungarian

Etymology

díszít (“to decorate”) +‎ -mény (“noun-forming suffix indicating the result of action”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdiːsiːtmeːɲ]
• Hyphenation: dí‧szít‧mény

Noun

díszítmény (plural díszítmények)

1. (literary) ornament, ornamentation, decoration, adornment

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	díszítmény	díszítmények
accusative	díszítményt	díszítményeket
dative	díszítménynek	díszítményeknek
instrumental	díszítménnyel	díszítményekkel
causal-final	díszítményért	díszítményekért
translative	díszítménnyé	díszítményekké
terminative	díszítményig	díszítményekig
essive-formal	díszítményként	díszítményekként
essive-modal	—	—
inessive	díszítményben	díszítményekben
superessive	díszítményen	díszítményeken
adessive	díszítménynél	díszítményeknél
illative	díszítménybe	díszítményekbe
sublative	díszítményre	díszítményekre
allative	díszítményhez	díszítményekhez
elative	díszítményből	díszítményekből
delative	díszítményről	díszítményekről
ablative	díszítménytől	díszítményektől
non-attributive possessive - singular	díszítményé	díszítményeké
non-attributive possessive - plural	díszítményéi	díszítményekéi

Possessive forms of díszítmény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	díszítményem	díszítményeim
2nd person sing.	díszítményed	díszítményeid
3rd person sing.	díszítménye	díszítményei
1st person plural	díszítményünk	díszítményeink
2nd person plural	díszítményetek	díszítményeitek
3rd person plural	díszítményük	díszítményeik