detektív

See also: detektiv and Detektiv

Hungarian

Etymology

From English detective using the +‎ -ív ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdɛtɛktiːv]
• Hyphenation: de‧tek‧tív

Noun

detektív (plural detektívek)

1. detective

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	detektív	detektívek
accusative	detektívet	detektíveket
dative	detektívnek	detektíveknek
instrumental	detektívvel	detektívekkel
causal-final	detektívért	detektívekért
translative	detektívvé	detektívekké
terminative	detektívig	detektívekig
essive-formal	detektívként	detektívekként
essive-modal	—	—
inessive	detektívben	detektívekben
superessive	detektíven	detektíveken
adessive	detektívnél	detektíveknél
illative	detektívbe	detektívekbe
sublative	detektívre	detektívekre
allative	detektívhez	detektívekhez
elative	detektívből	detektívekből
delative	detektívről	detektívekről
ablative	detektívtől	detektívektől

Possessive forms of detektív
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	detektívem	detektíveim
2nd person sing.	detektíved	detektíveid
3rd person sing.	detektíve	detektívei
1st person plural	detektívünk	detektíveink
2nd person plural	detektívetek	detektíveitek
3rd person plural	detektívük	detektíveik

Variant:

Possessive forms of detektív
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	detektívem	detektívjeim
2nd person sing.	detektíved	detektívjeid
3rd person sing.	detektívje	detektívjei
1st person plural	detektívünk	detektívjeink
2nd person plural	detektívetek	detektívjeitek
3rd person plural	detektívjük	detektívjeik