detektív

See also: detektiv and Detektiv

Hungarian

Etymology

From English detective. With -ív ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdɛtɛktiːv]
• Hyphenation: de‧tek‧tív

Noun

detektív (plural detektívek)

1. (law enforcement) detective, investigator (a police officer who looks for evidence as part of solving a crime)

   Synonym: nyomozó

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	detektív	detektívek
accusative	detektívet	detektíveket
dative	detektívnek	detektíveknek
instrumental	detektívvel	detektívekkel
causal-final	detektívért	detektívekért
translative	detektívvé	detektívekké
terminative	detektívig	detektívekig
essive-formal	detektívként	detektívekként
essive-modal	—	—
inessive	detektívben	detektívekben
superessive	detektíven	detektíveken
adessive	detektívnél	detektíveknél
illative	detektívbe	detektívekbe
sublative	detektívre	detektívekre
allative	detektívhez	detektívekhez
elative	detektívből	detektívekből
delative	detektívről	detektívekről
ablative	detektívtől	detektívektől
non-attributive possessive - singular	detektívé	detektíveké
non-attributive possessive - plural	detektívéi	detektívekéi

Possessive forms of detektív
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	detektívem	detektíveim, detektívjeim
2nd person sing.	detektíved	detektíveid, detektívjeid
3rd person sing.	detektíve, detektívje	detektívei, detektívjei
1st person plural	detektívünk	detektíveink, detektívjeink
2nd person plural	detektívetek	detektíveitek, detektívjeitek
3rd person plural	detektívük, detektívjük	detektíveik, detektívjeik