dió
Contents
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
From a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1]
Pronunciation[edit]
Noun[edit]
dió (plural diók)
Declension[edit]
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | dió | diók |
| accusative | diót | diókat |
| dative | diónak | dióknak |
| instrumental | dióval | diókkal |
| causal-final | dióért | diókért |
| translative | dióvá | diókká |
| terminative | dióig | diókig |
| essive-formal | dióként | diókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | dióban | diókban |
| superessive | dión | diókon |
| adessive | diónál | dióknál |
| illative | dióba | diókba |
| sublative | dióra | diókra |
| allative | dióhoz | diókhoz |
| elative | dióból | diókból |
| delative | dióról | diókról |
| ablative | diótól | dióktól |
| Possessive forms of dió | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | dióm | dióim |
| 2nd person sing. | diód | dióid |
| 3rd person sing. | diója | diói |
| 1st person plural | diónk | dióink |
| 2nd person plural | diótok | dióitok |
| 3rd person plural | diójuk | dióik |
Derived terms[edit]
Expressions
References[edit]
- ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
Spanish[edit]
Verb[edit]
dió
- Obsolete spelling of dio
